Less Nándor emlékezete

Már régen érlelõdött bennem a teljesítménytúra rendezésének ötlete a néhány teljesített táv után. Az Egyesülettel összeülve, a programfüzeteket átnézve vettük észre, hogy a Bükk - különösen a déli rész - kissé elhanyagolt e tekintetben. Ezért került erre a helyszínre a túra, amit a Cserépfalui Önkormányzat hathatós segítsége tett realitássá. Most el lehetne mesélni micsoda álmatlan éjszakákat töltöttünk el a túra nevének kitalálásával, pedig egyszerûen csak bekattant valakinek az ötlet és kész.
A teljesítménytúrákról sokszor nehezen tudtam mesélni, mert mindig csak kritikát kaptam. Hogyan lehet egy természetet kedvelõ embernek "csak úgy végigrohanni egy tájon". Próbáltam sokféleképpen védekezni, hogy ez nem teljesen sport, azért van itt idõ nézelõdni stb., amíg össze nem ismerkedtem a Less Nándi baráti körével. Mindenki dicsérte tudományos igényességét, a jó barátot, de sokan hozzátették, micsoda tempót diktált. A Róla begyûjtött információk, az Édesapja által átnyújtott túranapló anyagok értették meg velem azt, hogy nincs mit szégyellnem. Igenis létezhet együtt, egymás mellett a "szédült rohanás" és a tudományos igényû megfigyelés.
Hogy miért ? Arra a Nándi életrajzából szemezgetve talán mindannyian választ kaphatunk. Hiszen 30 évének rövid ideje alatt felmérte a Bükki Nemzeti Park szinte teljes növényvilágát, olyan alapossággal, hogy a Nemzeti Park még ma is erre támaszkodik. És ezzel együtt 1977-tol 1993-ig 22 298 km-t (779 290 m szinttel) tett meg gyalog, ebbõl 10911 km-t egyedül, bejárva a világot. A legfontosabb számomra az a felismerés volt, hogy teljesítménycentrikussága nem törtetésre, hanem önzetlen barátságra tette õt képessé.
Less Nándor 1963 január 6-án született. Már általános iskolásként a természet felé fordult. Biológia tagozatos osztályba járt, és tájékozódási futóként országos eredményeket ért el. A KLTE biológia - földrajz szakos egyetemistájaként elsõ díjat nyert az Országos Tudományos Diákköri Konferencián. Önerõbõl, sok-sok lemondás árán szakmai tapasztalatokban bõvelkedõ utazásokat tett a Kárpátokban, Kelet-Törökországban, az Araráton és a Pontuszi-hegységben.
Kínában felkereste a Jülong Sant, a Nansant, eljutott az ujgurok közé, Ny-Szecsuánba, D-Kanszuba, a Turfáni-mélyedésbe és a Takla-Makán sivatagba. A világszerte ismert angol nyelvû Lonely Planet útikönyvsorozatba o írta le a Jülong San ismeretlen hegyláncait, nemzetközileg is kiemelkedõ módon hozzájárulva az ismeretterjesztéshez. 1990 tavaszán DK-Ázsiát barangolta be. Túrázott az indiai Himalájában is. Kedvence volt - a Bükk után - Erdély, azon belül is a Kapacina-hegység, melyrõl útikalauzt is készített. Útjairól számos cikket publikált a Föld és Ég, a Természetbúvár, az Élet és tudomány, az Egyetemi akták és egyéb ismeretterjesztõ és tudományos lapok hasábjain.
Már 29 évesen kandidátusi címet szerzett a Délkeleti-Bükk vegetációja és xeroterm erdõtársulások fitocönológiája c. dolgozatával. A BNP 550 km2-es területébõl 400 km2-t egyedül és 20 km2-t másokkal dolgozott fel. 1994-re tervezte a BNP teljes 1:10000 léptékû vegetációtérképezését, de ezt már nem érhette meg. Harmincadik születésnapját 1993. január 6-án Ugandában a Ruwenzori-hegység 5109 m magas csúcsán töltötte. És néhány hét múlva február 11-én legyûrte szervezetét a malária.
Személyében szerencsésen ötvözõdött a szenvedélyes világjáró, az elmélyült kutatásokat végzõ tudós, a nagyhatású tanár, a népszerû elõadó és az önzetlen, áldozatkész ember, az igaz jóbarát.
A természetvédelem érdekében kifejtett kiemelkedõ tevékenységéért a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium posztumusz Pro Natura emlékérmet, a Magyar Földrajzi Társaság ázsiai kutatóútjaiért Teleki Sámuel Emlékérmet adományozott Neki. Az Oszla Erdészház elõtt emlékkõ és emlékfa állít Neki méltó emléket.

Aki végigolvasta ezt az emlékezést maga is meggyõzõdhet arról milyen fájdalmas ez a veszteség, megérti azt, hogy miért pont a Déli-Bükkben próbálunk ily módon is megemlékezni Less Nándorról. S talán az Oszlánál, az Emlékkõ elõtt megáll egy néma fõhajtásra azelõtt, aki Életét áldozta a szeretett Természetért.

 

 

 

 

Sütõ László